Általános és középiskolákban

Érdemes minél korábban elkezdeni a felkészülést a sikeres szülői szerepre. Hogyan és mivel egészíthetjük ki az iskolai tananyagot és az otthoni beszélgetéseket a szülésről-születésről, a szülőségről? És mi is a helyzet azokkal a lányokkal, akik úgy gondolnak a szülésre, mint valami szörnyűségre, hiszen nap, mint nap azt látjuk a szüléssel kapcsolatban a TV képernyőjén vagy a filmvásznon, hogy ez valami iszonyú, fájdalmas, véres és veszélyes dolog, melynek során a nők ordítanak, szenvednek, mígnem az orvos segít nekik megszabadulni minden kíntól és fájdalomtól? Igen, a mai lányok körében leginkább a fájdalommentes, időzített szülés a trendi. Azt gondolják, mert hiszen ezt sugallják a kismamáknak, hogy a tudománynak köszönhető szelíd császármetszés valóban tényleg csak egy kis semmiség. Legtöbb esetben csak a beavatkozás után hallják először azt a kifejezést, hogy komoly hasi műtét.

Hol vagyunk mi még ezektől? – gondolhatják a gyerekek, és természetesen igazuk van! Ám, ha minél korábban és alaposabban kezdik a felkészülést, annál valószínűbb, hogy jól fog sikerülni. Az olimpiai bajnokok sem kilenc hónappal az olimpia előtt kezdenek edzeni, hanem már évekkel korábban. Vajon mit tehetnek az ifjak saját maguk annak érdekében, hogy majd felnőtt korukban anyaként, apaként átélve a szülés-születés csodáját, úgy érezhessék magukat, mintha megnyerték volna az olimpiát?

Négy lehetséges nagy témakört javaslunk ennek a korosztálynak: testtudat, szexualitás, ciklusok (csak lányoknak), szülés-szülővé válás. Egy-egy témára legalább két órát érdemes szánni, hogy a foglalkozások interaktívvá tudjanak válni, a résztvevő fiatalok is elmondhassák érzéseiket, gondolataikat, problémáikat. Az iskolai 45 perces keretrendszerben gondot jelenthet, hogy ezt az időt a rendelkezésünkre tudják bocsátani. Ez komoly előzetes szervezést, és az osztályfőnökökkel való együttműködést igényel. Szeretnénk, ha egy-egy osztályhoz minden évben újra eljuthatnánk, vagyis a 4 tanévben összesen legalább 32 órát tölthetnénk együtt. A beszélgetések tanári jelenlét nélkül folynak, ezt előre tisztázva az osztályfőnökökkel. A kamaszok érzékenyek, és kevésbé lehetséges megnyílni egy őszinte beszélgetésre, ha ott ül valaki, aki nem egyenrangú partner, hanem pedagógusi minőségében felette áll a diákoknak. Természetesen, ha a tanár kíváncsi rá, mi történik egy-egy alkalommal, hogyan zajlik a beszélgetés, felajánljuk neki, hogy vegyen részt egy másik iskolában tartott foglalkozáson, ahol nem ismerik őt a fiatalok. Hisszük, hogy mi legfeljebb érdeklődési körünk révén tudunk „többet” a témáról, de a fiatalok saját szerzett tapasztalatai, érzései minket is éppúgy gazdagítanak, mint ahogy reményeink szerint mi is adhatunk valami értékeset az ő kezükbe. Ezért nem tartjuk megfelelőnek a frontális módszereket, sokkal inkább a teljes egyenrangúságot preferáljuk.

Miért szükséges, hogy a fiatalok ilyen foglalkozásokon vegyenek részt? Gondoljunk csak vissza arra, hogy vajon milyen útravalóval indultunk el mi magunk otthonról és az iskolából, és hogyan, mivel indulnak el a mai gyerekek az anyává és apává válás útján? Mi történt azzal az átadási lánccal, ami régen anyáról lányára, apáról fiára hagyományozta az ősi, természetes tudást az életadás misztériumáról? És vajon mit tanít, mit sugall a mai iskola a fiataloknak? Korábban az iskolás évek alatt semmit sem tanulhattunk a szülés-születés csodájáról, ma már szerencsére jobb a helyzet, de lehetne még kedvezőbb is. A legtöbb mai tankönyvben nem említik, hogy a szexualitás, a várandósság, a szülés és születés, a szülővé válás mit jelent a nők és a férfiak érzelmi életében, hogyan zajlik ez a folyamat, milyen testi és lelki (és nem utolsó sorban környezeti) változások kísérik mindezt. Mi a szerepük a szülés körüli segítőknek, akik mindig is tapasztalt nők voltak. A szülés-születés folyamatának természetes voltáról pedig egyetlen tankönyvben sem esik szó. Arról sem, hogy életünkben kitüntetett szerepe kellene, hogy legyen ennek a csodának, hiszen mindannyiunkkal csak egyetlen egyszer történt meg, hogy megszülettünk és életet adni sem szoktunk naponta. A TAVAM az iskolákban projekt mentorai az életadást holisztikus szemléletben megközelítve segítik a mai gyerekeket, fiatalokat a nővé-férfivá, anyává-apává, a kompetens szülővé válásra, hogy az élet természetes körforgásának tudatosan, felelősséggel, ugyanakkor könnyed örömmel lehessenek részesei.

  • 1
  • 1
  • 1
  • 1
  • 1
  • 1